Párizs. Ha asszociálnunk kell valamire, az első pár gondolatok közt ott lesz az Eiffel-torony. A ma turistaattrakcióvá vált torony korántsem arattot ilyen sikert amikor felépítették, sem a két világháború között. Victor Lustig 1890-es évjáratú csehországi svindler "szakmájában" 1925 tavaszán elérte a csúcspontot, ugyanis sikeresen eladta az Eiffel-tornyot. Ócskavasnak.

Mindannyian tudjuk, hogy a torony Gustave Eiffel szabadalma volt. Nem az 1889-es világkiállítás vezérelte a torony "eladásának" ötletében, hanem a hirtelen pénzszerzés. A barcelona-i polgármesterhez fordult előbb, mivel ott volt esedékes a következő világkiállítás, de a polgármester elutasította a tervét. 1886-ban az ötletét elfogadták, 1987-ben szerződést kötött a kormánnyal és elkezdték építeni.

Huszonhat hónap alatt elkészült mindhárom emelet, ami mondható rekordidőnek - de meg is lehet érteni: Gustave magas fizetést biztosított. Építése közben folyamatosan új találmányokkal rukkoltak elő a munkások és a tudósok. 1889 május 15-én megnyitották, s a következő hat hónapban két millió látogatót fogadott. Nem csak az építéséhez köthetőek új találmányok de a későbbi fennállásanak is, példának okáért a toronyról ugrott le Franz Reichelt ejtőernyőjével - amibe bele is halt.

Az elkészült torony a következő években a fél millió évi látogatottságot se érte el, a fenntartása is költséges volt (lévén hogy állapota romlott és már megérett egy újrafestésre is) és nem is illett bele Párizs látképébe. Nem virágoztatta fel a tercier szektort úgy, mint amennyire kellett volna, így gondolták hogy lebontják és áthelyezik.

Azonban az eladására hamarabb került sor - 1925-ben. Victor Lustig fejében egy cikkolvasás közben vetődött fel a nagy lehúzás ötlete. Egy hamis kormányzati irattal felszerelkezve meghívott hat ócskavas-kereskedőt a Hotel de Crillonba. Felvázolta a koncepciót: a város úgy döntött, hogy a torony magas fenntartási költségei miatt eladja hulladékként, és a hat kereskedő egyikéé lehet a torony teljes egészében.

El is vitte őket egy körútra egy bérelt limuzinnal fenntartva a látszatot, hogy komoly emberrel van dolguk. André Poissoné kapó volt a svindlire de egyben el is bizonytalanodott, az asszonyának pedig bántotta a csőrét az ügy. Lustig bevallott nekik mindent: "Lustig miniszter" pénze elfogyott, ezért ki kellett találnia valamit, amivel pótolhatja a hiányt. 

Poisson bekapta a horgot, és még kenőpénzt is adott a magát korruptnak kiadó miniszternek, remélvén hogy felsőbb körökbe kerül. Lustig a pénzt magával vitte Bécsbe, egy hónappal később visszatért Párizsba egy újabb hatost meggyőzni, hogy vegyék meg a tornyot. Bár Poisson nem jelentette fel őt, de a második kör már résen volt.

Értem én, de hol a csavar? 

Vannak történetek, amelyekben nincs csavar. Csak ez épp nem olyan. Victornak sikerült elkerülnie a letartóztatását, boldogan élte.. élte volna életét, de hát a szélhámos szélhámos marad. Későbbi csalásai miatt húsz évre az Alcatrazba került, azonban a büntetés felénél tüdőgyulladásban hunyt el.

Összefoglalva, az Eiffel-torony nagy sikert aratott a világkiállításon, s bár később nem sokan látogatták, mára már körülbelül 10 millió évi látogatóval büszkélkedhet. Majd ha egyszer eljutunk Párizsba, és netalántán meglátogatjuk a több mint 120 éves csodát, gondoljunk arra,