Ilyen címet is adhatnánk annak a regénynek, amely 1982-ben jelent meg hivatalosan Four Seasons név alatt, de hogy közelebb hozzuk nevezzük magyarul: A remény rabjai. Bár a regény és annak adaptációja közt kisebb-nagyobb eltérések vannak, valljuk be (mármint, mi akik láttuk), hogy a magyar szülőkkel megáldott Frank Darabont, e 140 perc hosszú csoda rendezője, igencsak kiváló munkát végzett.

Egy olyan fiatal férfinak, mint Andy Dufresne mi is hiányozhatna az életéből, ha már van egy biztos állása – bankár -, van felesége és a garázsban áll egy Plymouth? A sors (vagy inkább a történetíró) úgy látszik egyensúlyozni akarta a sikeres karriert, így derül ki Andy számára hogy a felesége egy híres golfjátékossal, Glenn Quentinnel csalja. Miután megbizonyosodik róla, hogy a felesége nem vásárolni jár, hanem kettyinteni, eltervezi, hogy valamilyen módon bosszút áll. Egy .38-as revolver és pár töltény pihen az anyósülésen a film kezdetén, miközben az Ink Spots If I didn't care számát hallhatjuk.

Másnap a szerető is és Linda, a feleség is halott. Bár Andy ártatlannak vallja magát, és szinte megrögzött hűvösséggel és komolysággal ad választ a kérdésekre, "egy ilyen rideg embernek", mint Andynek, sitten a helye. Bankáréletből a börtönéletbe csöppeni nem kis váltás, hetekig magában rendezi el a dolgokat. Az első ember akivel barátságot alakít ki Red, aki már huszadik évét tölti a hűvösön, miután a feleségét közvetetten – autó fékjének megbabrálásával – megölte. Red, egy olyan fickó, aki minden börtönben van: beszerez bármit. Andy egy érckalapácsra tart igényt, ezt tíz dollár alatt meg is kapja.

Ez a pár dollár valószínűleg barátságuk alapja is, ugyanis Red őt és a saját barátjait is besoroltatja a májusi munkások közé – tetőszigetelést kell végezniük a régi szerelőműhely tetején. Andy meghallja amint az egyik érzéstelen fakabát arról panaszkodik, hogyan fogják lekerekíteni az adókkal az öröksége nagy részét. Andy közbeszól, de az őr inkább lehajít.. lehajítaná, csak hát főszereplőnk elmondja teljes szándékát: adományozza a feleségének az örökség egy részét, bizonyos összegig adómentes – és ezt őmaga is megcsinálja neki, hisz bankár volt.

Andy így kerül egyre feljebb a ranglétrán, adóbevallásokat tölt ki és végül az igazgató – Sam Norton segítségére siet, ő végzi a pénzmosást. Miután az öreg Brook, a régi könyvtáros szabadon távozhat, már rég az intézmény rabjává vált, így kint öngyilkosságot követ el. Helyét természetesen az igazgató személyes bankára veszi át, aki először heti egy levelet ír a kormánynak, hogy megpályázzon valamennyi pénzt a könyvtár számára. Hónapok után a levelek már valószínűleg toronyban állhattak, így megunták és kiutalták a pénzt. Ezen felbátorodva már heti kettő levelet kaptak (mekkora öröm lehetett). Andy szabadulását egy később érkező tolvaj, Tommy Williams hozná meg, miután eljár a szája, hogy egy másik börtönben a cellatársa, bevallotta Andy feleségének és szeretőjének gyilkosságát. Dufresne úr hamar megkéri Norton bácsit, hogy nyújtsanak be kérvényt az újratárgyalásra, de Norton sajátos módon oldja meg a helyzetet: lelöveti Tommyt.

Keresztül úszott a szaron, hogy tiszta legyen.

Andy több hétig a lyukban él kenyéren és vízen, lévén hogy sötét volt, még a fényevő életmód se vált volna be akkor. Andy megunja a dolgokat, és elmondja Rednek hogy ha valaha kijut, akkor menjen el Buxtonba egy szénaföldhöz, ahol egy sötétebb kő alatt fogja őt valami várni. Több mint húsz év telt el, hogy a börtön kis családja tagja lenne a bankár, ő egyszerűen kiássa magát, és a szennyvízvezetéken keresztül megszökik.

Mindezek mellett Redet kiengedik, és az öngyilkosság gondolatát leküzdve elmegy ahhoz a bizonyos buxtoni szénaföldhöz, ami alatt megtalálja Peter Stevens levelét, aki már Zihuatanejóban issza a koktélját. Lelövöm most a poént, Red meglátogatja őt. Aki nem látta a filmet, az nem tudhatja, hogy Peter Stevens egy Andy által létrehozott személy volt, aki hivatalosan létezett, de fizikailag a kiszabadulás pillanatáig nem. Természetesen nem kellett semmit elülről kezdenie az új személyiségével, hisz az elsikkasztott egy pénz egy része Stevens számlájára került.

Bár a történet számos része így is kimaradt, de egy dolog mindenképp nyilvánvaló: mindvégig a remény rabjai a szereplők. Andy, akivel a "nővérek" hónapokig "játszanak", Red akinek minden tíz bent töltött év után a képébe vágják, hogy újabb tíz évig nem mehet ki, Brook, aki reméli, hogyha elvágja a börtöntársa torkát, akkor az intézmény "lakója" maradhat még egy ideig. A remény jó szolga, de rossz úr, de ennek ellenére reméljük, hogy a Csendes-óceán most is olyan kéklőn ragyog, mint Red álmaiban.

Reméljük.