Párizs. Ha asszociálnunk kell valamire, az első pár gondolatok közt ott lesz az Eiffel-torony. A ma turistaattrakcióvá vált torony korántsem arattot ilyen sikert amikor felépítették, sem a két világháború között. Victor Lustig 1890-es évjáratú csehországi svindler "szakmájában" 1925 tavaszán elérte a csúcspontot, ugyanis sikeresen eladta az Eiffel-tornyot. Ócskavasnak.

Mindannyian tudjuk, hogy a torony Gustave Eiffel szabadalma volt. Nem az 1889-es világkiállítás vezérelte a torony "eladásának" ötletében, hanem a hirtelen pénzszerzés. A barcelona-i polgármesterhez fordult előbb, mivel ott volt esedékes a következő világkiállítás, de a polgármester elutasította a tervét. 1886-ban az ötletét elfogadták, 1987-ben szerződést kötött a kormánnyal és elkezdték építeni.

Huszonhat hónap alatt elkészült mindhárom emelet, ami mondható rekordidőnek - de meg is lehet érteni: Gustave magas fizetést biztosított. Építése közben folyamatosan új találmányokkal rukkoltak elő a munkások és a tudósok. 1889 május 15-én megnyitották, s a következő hat hónapban két millió látogatót fogadott. Nem csak az építéséhez köthetőek új találmányok de a későbbi fennállásanak is, példának okáért a toronyról ugrott le Franz Reichelt ejtőernyőjével - amibe bele is halt.

Az elkészült torony a következő években a fél millió évi látogatottságot se érte el, a fenntartása is költséges volt (lévén hogy állapota romlott és már megérett egy újrafestésre is) és nem is illett bele Párizs látképébe. Nem virágoztatta fel a tercier szektort úgy, mint amennyire kellett volna, így gondolták hogy lebontják és áthelyezik.

Azonban az eladására hamarabb került sor - 1925-ben. Victor Lustig fejében egy cikkolvasás közben vetődött fel a nagy lehúzás ötlete. Egy hamis kormányzati irattal felszerelkezve meghívott hat ócskavas-kereskedőt a Hotel de Crillonba. Felvázolta a koncepciót: a város úgy döntött, hogy a torony magas fenntartási költségei miatt eladja hulladékként, és a hat kereskedő egyikéé lehet a torony teljes egészében.

El is vitte őket egy körútra egy bérelt limuzinnal fenntartva a látszatot, hogy komoly emberrel van dolguk. André Poissoné kapó volt a svindlire de egyben el is bizonytalanodott, az asszonyának pedig bántotta a csőrét az ügy. Lustig bevallott nekik mindent: "Lustig miniszter" pénze elfogyott, ezért ki kellett találnia valamit, amivel pótolhatja a hiányt. 

Poisson bekapta a horgot, és még kenőpénzt is adott a magát korruptnak kiadó miniszternek, remélvén hogy felsőbb körökbe kerül. Lustig a pénzt magával vitte Bécsbe, egy hónappal később visszatért Párizsba egy újabb hatost meggyőzni, hogy vegyék meg a tornyot. Bár Poisson nem jelentette fel őt, de a második kör már résen volt.

Értem én, de hol a csavar? 

Vannak történetek, amelyekben nincs csavar. Csak ez épp nem olyan. Victornak sikerült elkerülnie a letartóztatását, boldogan élte.. élte volna életét, de hát a szélhámos szélhámos marad. Későbbi csalásai miatt húsz évre az Alcatrazba került, azonban a büntetés felénél tüdőgyulladásban hunyt el.

Összefoglalva, az Eiffel-torony nagy sikert aratott a világkiállításon, s bár később nem sokan látogatták, mára már körülbelül 10 millió évi látogatóval büszkélkedhet. Majd ha egyszer eljutunk Párizsba, és netalántán meglátogatjuk a több mint 120 éves csodát, gondoljunk arra, 

1963.11.22. 12:30 - USA legfiatalabb elnökét, John Fitzgerald Kennedyt halálos lövés éri, az elnöki limuziban és az emberek közt kitör a pánik. USA negyedik és egyben legemlékezetesebb elnökgyilkosságát rengeteg teória veszi körül, de egy biztos: a gyilkos megúszta a börtönt.

Miután Kennedy elnöki limuzinja elindul a dallasi Love Field repülőtérről, Main Streeten és a Houston Streeten keresztül haladva elérnek oda, ahol Kennedy agyát darabokra lövik. 

Az Elm Street-i tankönyvraktár épületébl eldurran az első lövés; az elnököt eltalálja, azonban nem ez mondja ki a végső ítéletet. Connaly, a texasi kormányzó megfordulna, ha bírna, először jobbról, majd balról kíséri meg amikor a második lövés már őt találja el. Connaly vallomása, miszerint megpróbált megfordulni, megegyezik a töltény behatolási szögével - balra 27 fok. Mondhatni, hogy a felesége mentette őt meg, ugyanis olyan erősen szorította az öléhez, hogy ezzel gyakorlatilag elzárta a mellkasi sebet.

„Megölték a férjemet [...] a kezemben van az agya”

Az utolsó - harmadik - lövés Kennedy fejének hátsó, jobb oldali részét találta el, aminek következtében az autót szerteszét csont és agydarabkák borították be. Jacqueline a sokk következtében - érthető módon - felmászott a csomagtartóra és férje agyának egy darabja után nyúlt, majd visszaült a helyére. Clint Hill, a titkosszolgálat ügynöke már az első lövés után az elnöki kocsi után szaladt és a fellépőjére állva saját testét áldozta volna fel páncélként, de ekkor már nem dördült el több lövés. 

Mi történt ezután? 

Howard Brennan kazánszerelő meglátta Lee Harvey Oswald alakját amint a tankönyvraktár ötödik emeleti ablakjából lövést ad. Miután szólt egy rendőrnek, később azok az épület kijáratait lezárták. Kennedyt a Parkland Memorial kórházhoz szállították, de késő volt. Léteznek teóriák mely szerint a harmadik lövést egy titkösügynök adta le véletlenül, s olyanok is, amelyek szerint a három lövés közül az egyik mágikus golyója Kennedyn áthatolva elfordult és eltalálta a kormányzót is. A lényegen nem változtat: az elnök meghalt, és ezt egy rövid filmen is láthatjuk, Abraham Zaprudernek hála, aki kamerájával rögzítette az eseményeket. A gyilkosság nyomozására megalakított (nem hivatalos nevén) Warren-bizottság '64-ben átadta az akkori új elnöknek a Warren-jelentést, később azonban még egy lerakatnyi kötet iratot titkosítottak 75 évre.

LEE HARVEY OSWALD

5,6 másodperc alatt 3 lövés egy nem automata puskával - ez volt Lee legnagyobb "érdeme". Ezek után elsétált, találkozott pár rendőrrel - és azok látván, hogy itt dolgozik elengedték - megivott egy üveg kólát és hazament. Otthon átöltözött, zsebre vágta a revolverét, majd hogy az utcán egy rendőrautó állt, bedugta a fejét a jobboldali ablakon és beszélgetni kezdett a kopóval. A rendőr kiszállt - jutalmul négy golyót kapott. Lee belógott egy moziba, ahol a kiérkez rendőrök Tippit meggyilkolásának gyanújával letartóztatták.  

Máig nem tudni milyen szándék vezérelte, hogy végrehajtsa a merényletet. Egyesek azt állítják, hogy a KGB vagy maffia bérelte fel és csak egy báb volt az egész színjáték alatt, aki elvitte a balhét. Annak ellenére, hogy az FBI és a CIA is megfigyelte, véghez vitte akaratát.

A rendőrségen töltött két napja alatt minden kihallgatáson ártatlannak vallotta magát - letagadta a fegyver birtoklását, Kennedy és Tippit halálát is. Azonban elismerte, hogy az eset után hazament, és átöltözött majd revolverrel ment az utcára. Sőt, azt is állította hogy a három lövés alatt ő mindvégig az ebédjét fogyasztotta az első emeleti ebédlőben. Természetesen az ő szava kevés volt a két arra elhaladó munkás szava ellen, akik nem látták őt ebédelni akkortájt.

Hogy úszta meg a börtönt?

A rendőrfőkapitányságról a Texas megyei börtönbe szerették volna átszállítani egy páncélozott járművel. Itt is elkövették ugyanazt a hibát, ami az elnök végzetét is okozta: nyilvánosságra hozták a szállítás napját - az elnök esetében pedig már november elején lehetett tudni az útvonalat. Jack Ruby, amerikai bártulajdonos Oswald letartóztatása után a rendőrökkel ápolt jó kapcsolata révén feljuthatott hozzá, az amúgyis szigorúan őrzött gyilkoshoz.

Legközelebb november 24-én "találkoztak", amikor Lee-t kivezették a rendőrfőkapitányság épületéből, és 11 óra 21 perckor Jack Ruby egy golyót eresztett az elítéltbe. Nagyon véletlen csak, hogy épp odaért, mivel már csak pár lépést kellett volna megtenniük (mármint Lee-nek és a hozzábilincselt két detektívnek), és biztonságosan a hűvösre kerül.
A már így is erősen vérző Lee-t a Parkland Memorial kórházba szállították, s éppúgy mint az elnök, délután egy óra után elhunyt. Jack Ruby sorsa a halálraítélés lett volna, de ez alól felmentették - később a rák vitte el. 

Minden bizonnyal több száz oldalas akták porosodnak valahol e három nap eseményeiről, amelyek valamilyen szinten megfordították a történelem kerekeinek őrlésirányát. Lee Harvey Oswald bár "megúszta" a börtönt, de az életével kellett fizetnie. Az elnököt is, s őt is ugyanazon a napon, 1936. november 25-én helyezték végső nyugalomra.

       Ilyen címet is adhatnánk annak a regénynek, amely 1982-ben jelent meg hivatalosan Four Seasons név alatt, de hogy közelebb hozzuk nevezzük magyarul: A remény rabjai. Bár a regény és annak adaptációja közt kisebb-nagyobb eltérések vannak, valljuk be (mármint, mi akik láttuk), hogy a magyar szülőkkel megáldott Frank Darabont, e 140 perc hosszú csoda rendezője, igencsak kiváló munkát végzett.

Egy olyan fiatal férfinak, mint Andy Dufresne mi is hiányozhatna az életéből, ha már van egy biztos állása – bankár -, van felesége és a garázsban áll egy Plymouth? A sors (vagy inkább a történetíró) úgy látszik egyensúlyozni akarta a sikeres karriert, így derül ki Andy számára hogy a felesége egy híres golfjátékossal, Glenn Quentinnel csalja. Miután megbizonyosodik róla, hogy a felesége nem vásárolni jár, hanem kettyinteni, eltervezi, hogy valamilyen módon bosszút áll. Egy .38-as revolver és pár töltény pihen az anyósülésen a film kezdetén, miközben az Ink Spots If I didn't care számát hallhatjuk.

Másnap a szerető is és Linda, a feleség is halott. Bár Andy ártatlannak vallja magát, és szinte megrögzött hűvösséggel és komolysággal ad választ a kérdésekre, "egy ilyen rideg embernek", mint Andynek, sitten a helye. Bankáréletből a börtönéletbe csöppeni nem kis váltás, hetekig magában rendezi el a dolgokat. Az első ember akivel barátságot alakít ki Red, aki már huszadik évét tölti a hűvösön, miután a feleségét közvetetten – autó fékjének megbabrálásával – megölte. Red, egy olyan fickó, aki minden börtönben van: beszerez bármit. Andy egy érckalapácsra tart igényt, ezt tíz dollár alatt meg is kapja.

Ez a pár dollár valószínűleg barátságuk alapja is, ugyanis Red őt és a saját barátjait is besoroltatja a májusi munkások közé – tetőszigetelést kell végezniük a régi szerelőműhely tetején. Andy meghallja amint az egyik érzéstelen fakabát arról panaszkodik, hogyan fogják lekerekíteni az adókkal az öröksége nagy részét. Andy közbeszól, de az őr inkább lehajít.. lehajítaná, csak hát főszereplőnk elmondja teljes szándékát: adományozza a feleségének az örökség egy részét, bizonyos összegig adómentes – és ezt őmaga is megcsinálja neki, hisz bankár volt.

Andy így kerül egyre feljebb a ranglétrán, adóbevallásokat tölt ki és végül az igazgató – Sam Norton segítségére siet, ő végzi a pénzmosást. Miután az öreg Brook, a régi könyvtáros szabadon távozhat, már rég az intézmény rabjává vált, így kint öngyilkosságot követ el. Helyét természetesen az igazgató személyes bankára veszi át, aki először heti egy levelet ír a kormánynak, hogy megpályázzon valamennyi pénzt a könyvtár számára. Hónapok után a levelek már valószínűleg toronyban állhattak, így megunták és kiutalták a pénzt. Ezen felbátorodva már heti kettő levelet kaptak (mekkora öröm lehetett). Andy szabadulását egy később érkező tolvaj, Tommy Williams hozná meg, miután eljár a szája, hogy egy másik börtönben a cellatársa, bevallotta Andy feleségének és szeretőjének gyilkosságát. Dufresne úr hamar megkéri Norton bácsit, hogy nyújtsanak be kérvényt az újratárgyalásra, de Norton sajátos módon oldja meg a helyzetet: lelöveti Tommyt.

Keresztül úszott a szaron, hogy tiszta legyen.

Andy több hétig a lyukban él kenyéren és vízen, lévén hogy sötét volt, még a fényevő életmód se vált volna be akkor. Andy megunja a dolgokat, és elmondja Rednek hogy ha valaha kijut, akkor menjen el Buxtonba egy szénaföldhöz, ahol egy sötétebb kő alatt fogja őt valami várni. Több mint húsz év telt el, hogy a börtön kis családja tagja lenne a bankár, ő egyszerűen kiássa magát, és a szennyvízvezetéken keresztül megszökik.

Mindezek mellett Redet kiengedik, és az öngyilkosság gondolatát leküzdve elmegy ahhoz a bizonyos buxtoni szénaföldhöz, ami alatt megtalálja Peter Stevens levelét, aki már Zihuatanejóban issza a koktélját. Lelövöm most a poént, Red meglátogatja őt. Aki nem látta a filmet, az nem tudhatja, hogy Peter Stevens egy Andy által létrehozott személy volt, aki hivatalosan létezett, de fizikailag a kiszabadulás pillanatáig nem. Természetesen nem kellett semmit elülről kezdenie az új személyiségével, hisz az elsikkasztott egy pénz egy része Stevens számlájára került.

Bár a történet számos része így is kimaradt, de egy dolog mindenképp nyilvánvaló: mindvégig a remény rabjai a szereplők. Andy, akivel a "nővérek" hónapokig "játszanak", Red akinek minden tíz bent töltött év után a képébe vágják, hogy újabb tíz évig nem mehet ki, Brook, aki reméli, hogyha elvágja a börtöntársa torkát, akkor az intézmény "lakója" maradhat még egy ideig. A remény jó szolga, de rossz úr, de ennek ellenére reméljük, hogy a Csendes-óceán most is olyan kéklőn ragyog, mint Red álmaiban.

Reméljük.